Nálatok ki hordja a nadrágot?
Sokak szerint az a dolgok rendje, hogy „a hím verseng a nőstényért", aki pedig odaadóan várja, hogy meghódítsák. A nő gyenge, elesett, és megmentésre vár. Legalábbis a régi romantikus filmekben. Valójában a XXI. század asszonya, lánya, tanul, dolgozik, egzisztenciát épít. Ha működésképtelen kapcsolatban él, akkor meg küzd, harcol, megkeményedik. Sokszor családfenntartóvá is válik egy személyben és nadrágot is visel.
Sokak szerint az a dolgok rendje, hogy „a hím verseng a nőstényért", aki pedig odaadóan várja, hogy meghódítsák. A nő gyenge, elesett, és megmentésre vár. Legalábbis a régi romantikus filmekben. Valójában a XXI. század asszonya, lánya, tanul, dolgozik, egzisztenciát épít. Ha működésképtelen kapcsolatban él, akkor meg küzd, harcol, megkeményedik. Sokszor családfenntartóvá is válik egy személyben és nadrágot is visel.
Számos párkapcsolati játszmának lehetünk tanúi. A nemek harcában van úgy, hogy a nő győz, esetleg még a döntéseket is ő hozza meg. Hogy a férj vagy a társ egy ilyen kapcsolatban papucs-e, vagy sem, az az adott pár vérmérsékletétől függ.
De vajon miért mondják azt, hogy "a nő hordja a nadrágot" egy kapcsolatban, illetve mire mondják azt? Alapvetően azt jelenti, hogy a nő hozza meg a döntéseket., ő irányít. Ez azért érdekes, mert évszázadokon keresztül a férfiak kiváltsága volt a nadrág viselése. Franciaországban például még 1799-ben is törvény tiltotta meg, hogy a hölgyek pantallót húzzanak Csak 1850 körül mertek először nadrágot felvenni a nők, előbb az USA-ban, majd Európában. Kezdetben azonban korlátozták a viselését: kizárólag sportoláshoz vagy otthon hordhatták azt. A magyarok történelme során mindig alapvető ruhadarab volt. Nyugat-Európában azonban csak a 16. század óta általános a használata. Amelia Jenks Bloomer, egy amerikai feminista asszony, aki 1851-ben állandó viseletként kezdte el népszerűsíteni a keleties stílusú, buggyos női nadrágot. Az 1910-es évekre több kezdeményezés is megindult a nadrág népszerűsítése érdekében. A párizsi divatházak nadrágszoknyákat terveztek. Sőt a „bukj el szoknyával” kevés sikert aratott divatdiktátor, Paul Poiret is nadrágkosztümmel próbált a hölgyek kedvére tenni.
Bár a nadrág kényelmesnek bizonyult mindkét nem számára, továbbra is másodlagos ruhadarabnak számított és a férfiak hatalmi szimbóluma maradt. A húszas és a harmincas években egy nő még mindig felháborodást keltett nadrágban. Marlene Dietrichnek kellett lenni ahhoz, hogy valaki büntetlenül viselhesse, és a róla elnevezett, jellegzetesen bő, felhajtott szárú Marlene-nadrág minden nő számára társadalmilag elfogadott ruhadarabbá váljon. Ma már a nők számára teljesen természetes, a férfiaknak pedig mindennapi nélkülözhetetlen ruhadarab a nadrág.
-LaM-