Manyika gyógyterápiája

Nem sokkal később épp szaunázásból mentem a szobám felé, amikor megállított egy fehérköpenyes hölgy, aki fültanúja volt a reklamálásomnak. Cédulát dugott a fürdőköpenyem zsebébe, mondván, hogy egy kedves helybéli asszony neve és telefonszáma van rajta, az a házában fogadja a vendégeket és még Németországból is visszajárnak hozzá, olyan jól masszíroz, de nem beszéljek erről senkinek.

Párommal megállapodtam, hogy amíg ő a lézermágneses, békanyálkivonatos radioizotropikus testtekercselésben punnyad - ettől ugye várhatóan 43 százalékkal kevesebb narancs lesz a bőrén - addig én felkeresem a házon kívüli masszőrhölgyeményt, akihez egy óvatlan pillanatban kezelésre jelentkeztem be.

A szakképzett munkaerő - az egyszerűség kedvéért nevezzük Manyikának - egy nagyon furcsa színű, újszerű, csicsás házban fogadott. Azt mondta, náluk így szokás, mert ez jobban felhívja a vendégek figyelmét. Óvatosan elhallgattam előle, hogy ha egy táblára kiírná hogy masszázs, az talán jobban hatna, mint ez a fossal kevert kökényszín, de ugye nem szóltam egy szót sem, mert nem okoskodni mentem oda.

Kicsit várnom kellett, mert az előző kuncsaft, egy terebélyes osztrák parasztasszony még ott nyögdécselt a kínzókamrában, de közben nézhettem az osztrák tévét, amint Burgenlandban zöld traktorral szórnak valamit a földre, közben a szpíker arról beszélt, hogy már megint csökkent az EU támogatás, mert az új belépőket is segíteni kell.

Nemsokára én is új belépő voltam Manyika rendelőjében.
Tudott rólam és a szállóban támadt nézeteltérésemről és sejtelmes arccal hozta a tudomásomra, hogy nála a lehető legjobb helyen vagyok.
- Milyen masszázst tetszik kérni? - érdeklődött stáljuditos mosollyal.
- Miből lehet választani? - kérdeztem vissza.
- Hát ugye van svédmasszázs, gyógymasszázs, csak hátmasszázs, vagy hát- és nyak, esetleg talpmasszázs, mert ahhoz is értek, reflexológus is vagyok, de ezek vannak a szállodában is, igaz? Miért is jött hozzám?
- Mert ki nem állhatom, ha férfiak tapogatnak.
- Nougye, erről van szó. Itt lehet egy nagyon finom, érzéki befejezés, de ugye az egy kicsit többe kerül.
- Mégis mennyi?
Manyika osztott-szorzott, végül kevesebbet mondott, mint amennyire az árlistáján szereplő publikus tételekhez képest számítottam.
Megadtam magam.

Levetkőztem, ráhasaltam a masszászspadra és vártam.
Manyika egy darabig időzött a háza egy másik részén, majd megjelent, könyékig bekrémezte magát és nekiesett a hátamnak.
Először a hátizmaimat nyüstölte végig nyaxirti csigolyáig, majd lefelé, de a keresztcsontnál nem állt meg, ment tovább határozottan, megnyomogatta a farkcsontjaimat is, majd az ánuszom érintésével egyenesen betalált a lábam közé és megragadta a tojásaimat.
Felszisszentem, mint egy szabadnapos kígyó.
Hirtelen is jött, meg fájt is egy kicsit.
Elnézést kért, majd kezdte elölről.
Amikor két percen belül másodszor tévedt a lábam közé, összébb zártam a combjaimat, mire rákérdezett, hogy mi a baj, nem szeretem az érzékiséget?

- Dehogynem, mondtam, de befejezésről volt szó. Most még program elején vagyunk, tessék szíves engem rendesen megmasszírozni, addig pedig hess onnan!
- Ja, értem, elnézést kérek - így Manyika és nem mondom, hogy nem volt egy kicsit besértődve.

Átment szigorú gyógyterapeutába és úgy vigyázott, nehogy eltévedjen a keze, mint egy SZTK maszodában. Némán gyúrt egy szűk félórán keresztül, az elején pengére szorított szájjal, majd lassan, de biztosan megeredt a nyelve. Elmondta, hogy milyen messziről is járnak hozzá, hogy sok tanfolyamot elvégzett, még Ausztriában is tanult és hogy az a legfőbb titka, hogy mindig megérzi, kinek mire van szüksége.
Velem kapcsolatban talán tévedett, mert belőlem azt érezte, hogy csak az érzéki érintést vágyom, de belátja hogy félreértett. Én egészen biztosan más vagyok, mint amilyennek ő gondolt, sőt, lehet hogy én sem vagyok tisztában a saját értékeimmel.

Ezen a vonalon haladtunk tovább, amitől az óra vége felé olyan értékesnek éreztem magam, hogy lemondtam az érzéki érintésekről.
Tényleg!
Egyszerűen nem hiányzott.
Ráadásul úgy nem, hogy még csak rossz érzés sem volt bennem.
Ez a Manyi tudott valamit, ráadásul a felárról is önként lemondott!

Egyszer még biztosan visszamegyek hozzá.
Ha mondjuk egyszer végigolvasom az írói mjunkásságom visszhangját és ettől megint alulértékelem magam.

RoK