Édes bűnbeesés

A kakaó igazi felfedezője Hernan Cortéz volt, aki 1519-ben érkezett Mexikó földjére. Itt az aztékok nem csak fogyasztották,  hanem pénzként is alkalmazták a kakaóbab barna szemeit, ezért aspanyol hódítók az "almendra de dinero", vagyis a pénzmandula nevet adták az ismeretlen növénynek. Cortez felismerte, hogy az ital tápláló, frissíti a szellemet, ezért a katonáival is itatott a fűszeres nedüből. A hadsereg ezáltal képes volt egész nap menetelni az újonnan felfedezett kontinens belseje felé. Az eredmény látán  a spanyol hadvezérben felébredt az üzleti érzék és hajón kakaót szállíttatott Európába. Az expedícióval szerzetesek is utaztak az Újvilágba. Egyikük elküldött néhány szem kakaóbabot a zaragozai apátnak, aki Európában elsőként készített belőle csokoládét. A barna massza aromája még elég távol állt a mai ízlésvilágtól, hiszen rettenetesen keserűre sikeredett. Csaknem egy évszázadnak kellett eltelnie, míg rájöttek, hogy mézzel ízesítve, későbbiekben pedig cukorral keverve igen finom csemegét készíthetnek. A XVII. század csokoládéja már hasonlított a manapság ehetőkhöz. A csokoládé ivás először a királyi udvarokban vált kedveltté. A franciák vízzel hígították, mert az ő ízlésüknek túl sűrű volt az ital. Később ebben a formában terjedt el egész Európában. A nagyvárosokban sorra nyíltak az elegáns szalonok, ahol a csokoládé volt a legnépszerűbb ital.  A csoki a kifinomultság és az elegancia szimbólumává vált. A recepten sokat finomítottak és már nem vízzel, hanem tejjel tették lágyabbá a krémes italt.

Csokoládé mindenkinek! A XVIII.században már a patikákban is lehetett kapni különféle csokoládé készítményeket.  Volt hashajtó csoki, méregtelenítő csoki, sőt, zabcsokoládé is.  Ekkorra már elkészültek az első bonbonok is. Az apró csokoládé darabok ízesítése, díszítése már művészien kifinomulttá lett és a bonbon a felső társadalmi osztályok státusszimbólumává vált.

-LaM-